Bláthy Ottó Emlékfélév

Bláthy Ottó Titusz (1880-1939)

Bláthy Ottó Titusz születésének 150. évfordulója alkalmából az Energetikai Szakkollégium Egyesület a 2010-es őszi félévét Bláthy Ottó Emlékfélévre kereszteli, így tisztelegve a legnagyobb magyar feltalálók egyike, az elektrotechnika kimagasló úttörője, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja előtt.

Bláthy Ottó Titusz 1880. augusztus 11-én született Tatán. Édesapja kereskedő volt, egy temesvári ipartelep tatai képviselője. Édesanyja igen okos, józan gondolkodású, tanult nő, szerető édesanya.

Bláthy Ottó már a tatai elemi iskolában feltűnt számoló tehetségével és gyors gondolkodásával. Egyik alkalommal, amikor a három osztállyal fölötte járó iskolatársai nem tudtak megoldani egy számtani feladatot, az áthívott kis Ottó a táblára pillantva azonnal megtalálta a megoldást, tanítójának nem kis büszkeségére. Édesanyja mindkét fiát Bécsben taníttatta tovább, mert felismerte egészen kivételes képességeiket. Eredeti nevét (Obláth) feltehetően akkor változtatta meg, amikor 1880-ban Bécsben áttért az evangélikus hitre.

A bécsi Műegyetemen szerzett 1882-ben gépészmérnöki diplomát. 1881-1883 között a MÁV gépgyárában gyakornokként, majd szerkesztő-rajzolóként dolgozott. Ez a munka nem elégítette ki, figyelmét felkeltették Zipernowsky Károly növekvő sikerei, és érdeklődött az elhelyezkedés lehetőségeiről. 1883. július 1-jétől gépszerkesztőként alkalmazták. Munkásságát a sokoldalúság jellemezte. Elméleti szinten kezdett foglalkozni az elektromosság alaptörvényeivel és a mágneses körök törvényszerűségeivel. Hamarosan felismerte a mágneses Ohm-törvény gyakorlati alkalmazási módját. Mások csak évek múlva közölték erre vonatkozó tanulmányaikat. Ő volt az első, aki mágnesezési görbék segítségével mágneses köröket tudott méretezni.

Ismeretei a mágneses körök kialakítása terén döntő jelentőségűek lettek a transzformátor kialakításánál. A felismert törvényszerűségek alapján, már 1883-ban átalakította a gyár akkori egyenáramú géptípusát, minek hatására a gépek teljesítménye megnőtt, azonos súly mellett. A kezdeti időszakban ismerte fel a villamos gépek hőleadásának törvényszerűségeit is. Addig mások csak az áramsűrűség és a melegedés közötti összefüggést állapították meg. Bláthy mondta ki először, hogy egy vezető, vagy egy gép melegedése attól függ, hány watt jut a hőleadó felület egységére. Zipernowsky felismerte fiatal munkatársa képességeit, és az 1884. évi Torinói Olasz Nemzeti Kiállításon a Ganz gyárat már Bláthy képviselte. Itt megismerte Gaulard és Gibbs ún. szekunder generátoros váltakozó áramú áramelosztó rendszerét és rögtön felismerte annak gyengéit. Vasrúddal rövidre zárta az induktor "pólus"-ait és megfigyelte a vasmag zárásának hatását. Zipernowsky Károllyal és Déri Miksával – akiktől a párhuzamos kapcsolás ötlete ered – 1885. március 3-án nyújtotta be Ausztriában a zárt vasmagú transzformátor szabadalmát "Újítások indukciós készülékeken, villamos áramoknak transzformálása céljából" címmel. A szakvilágnak az 1885. évi budapesti Országos Kiállításon mutatták be.

A világon elsőként oldotta meg a váltakozó áramú generátorok párhuzamos kapcsolásának addig megoldatlannak tartott problémáját (Cerchi erőmű, Róma). Számos egyéb találmánya is volt, például a fogyasztásmérő és a háromfázisú generátor is. 1886-tól 96 bejelentett szabadalma volt. 1889-ben hozták forgalomba szabadalmazott, indukciós fogyasztásmérőit, amelynek súlyát később állandóan csökkentette. A minden lakásban megtalálható "villanyóra" lényegében ma is ugyanolyan szerkezet, mint amilyennek ő megalkotta.

1891-ben a villamos művek üzemi feltételeinek megfelelő önműködő fordulatszám-szabályzót szerkesztett vízturbinák számára. A gőzturbina megjelenésével 1903-ban négypólusú, majd egyre növekvő teljesítményű, kétpólusú turbógenerátorokat szerkesztett.

Kandó Kálmán 1931-ben bekövetkezett halála után ő dolgozta át és fejezte be a Kandó-mozdonyok fázisváltójának konstrukcióját is. Ez a rendkívül bonyolult gép a Kandó-mozdonyok legmegbízhatóbb része lett.

Élete egyéb vonatkozásait szintén a sokrétűség jellemezte. Káprázatos "fejszámoló" képessége, memóriája elősegítette a problémák gyors áttekintését, lényegük meglátását, végsőkig vitt egyszerűsítését. A németen kívül az olasz, az angol és a francia nyelvet is jól beszélte. Ismert csillagász és sakkozó volt. 1880-ban egy alkalommal 8 játszmát vezetett egyszerre tábla nélkül, és mindegyiket megnyerte. Több mint 400 soklépéses direkt mattfeladványt készített, melyek nemcsak belső értékükért jelentősek, hanem mint a lépésszámbeli csúcsteljesítmények is felülmúlhatatlanok. Több országot bejárt maga szerkesztette ötletes kerékpárjaival. Később szenvedélyes gépkocsivezető, a Magyar Autóklub alelnöke lett. De kutyatenyésztőként vagy a keleti szőnyegek szakértőjeként is híres volt.

Magatartását a tudós szerénysége jellemezte. Bár külső megkülönböztetésekre nem törekedett, érdemeiért sok méltó elismerésben részesült. A budapesti és a bécsi Műegyetem 1917-ben tiszteletbeli doktorrá avatta. A Magyar Tudományos Akadémia, amelynek a Wahrmann- és a Marcibányi-díját elnyerte, 1927-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Az olasz király 1907-ben a Corona d'Italia-rendje tiszti keresztjével tüntette ki. Tiszteletbeli tagja volt a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek is, amely a Kandó Kálmán emlékérmet elsőként neki ítélte oda.

Rövid betegség után 1939. szeptember 26-án hunyt el Budapesten. Haláláig a Ganz gyár szellemi vezére maradt, ötven évig megszakítás nélkül – ellenállva sok külföldi csábításnak is – dolgozott a közben világhírűvé vált gyárban.

Forrás:
http://www.mszh.hu/feltalalok/blathy.html (2010)
Gohér Mihály: 100 évvel ezelőtt született B. O. T. Elektrotechnika, 1960.;
Sitkei Gyula: A Magyar elektrotechnika nagy alakjai. 2005.