Az Energetikai Szakkollégium Egyesület 2009. évi programja:

2009 tavaszi féléves

A Szakkollégium 2009 tavaszi programja letölthető pdf formátumban erre a linkre kattintva

Emlékfélév: 60 éves a VER

Az Energetikai Szakkollégium a 2009-es tavaszi félévet az idén 60 éve megalkotott magyar villamosenergia-rendszer emlékére, a 60 éves a VER emlékfélévnek kereszteli.

Tényszerű, hogy a háború miatt, az 1943-as szinthez képest, közel 70%-kal zuhant vissza a villamosenergia-fogyasztása hazánkban. Számszerűen 2,3 TWh-ról, 0,7 TWh-ra esett a fogyasztás, e két év alatt. Ez volt az 1945-ös mélypont.

A rommá vált ország újjáépítéséhez, az élet újra indításához - az élelmen kívül -, elsősorban villamos energiára volt szükség.

A háború miatt megrongálódott közcélú és üzemi erőműveket, valamint a villamos hálózatokat a villamos művek dolgozói aránylag gyorsan kijavították. Megindult a széntermelés is, így fokozottan bővülő villamosenergia-szolgáltatás is biztosította az ország újjáépítését. A mélypontot viszonylag gyorsan, két év alatt sikerült magunk mögött hagyni. Elképesztő, 30 %-os évi növekedéssel, újra a háború előtti szinten volt a fogyasztás 1947-ben.

A magyar villamosenergia-ipar történetében is alapvető változást jelentett az 1948-ban végrehajtott államosítás, amely központi irányítás alá vonta az ország összes fontosabb villamosenergia-termelő és szolgáltató vállalatát.

1948-tól az Állami Villamossági Rt. (ÁVIRT) fogta össze Budapestnek, és elővárosainak, bányáknak a villamos erőműveit és villamosenergia-elosztó szerveit, továbbá a dunántúli, észak-magyarországi és az alföldi egyéb közcélű műveket, összesen 137 erőművet és 147 villamos elosztóvállalatot. Ezzel a legfontosabb közművek köztulajdonba vétele megtörtént.

Továbbá átmeneti-szervezeti jelleggel a Bánya és Energiaügyi Minisztérium felügyelete alatt további szakosítási céllal 1949-ben alakították meg a nagy- és középerőművek központi irányítószervét, az Erőművek Ipari Központját, az ERIK-et, továbbá három nagy vidéki elosztóhálózat 20 üzletigazgatóságát és a kisebb körzeti erőműveket is összefoglaló állami Villamos Energia Szolgáltató Vállalatot (ÁVESZ). Amely később feloszlott, és megalakult a hat, hosszú életű regionális áramszolgáltató vállalat [Elmű, ÉDÁSZ, ÉMÁSZ, DÉDÁSZ, DÉMÁSZ, TITÁSZ].

Abban a helyzetben szinte elkerülhetetlen volt, hogy 1949-ben, a magyar villamosítás történetének egyik legfontosabb műszaki eseménye megtörténjen: megalakult a magyar villamosenergia-rendszer, a VER. A Kelenföldi, a Bánhídai, az Ajkai, a Tatabányai Erőművek 110kV-os hálózatának 1949 őszén történt összekapcsolásával, ezek ellátási körzetei is egyesültek. Ehhez csatlakozott az akkor induló Mátravidéki Erőmű is. A VER legnagyobb gazdasági előnye, hogy a fogyasztűk biztonságos ellátásához lényegesen kevesebb erőműi tartalékra volt szükség, hogy követni tudják az igénynövekedési trendet. /A Kelenföldi Hőerőművet még 66%-os tartalékkal tervezték/

A államosítás utólag is elismerhető eredményeként értékelhető, hogy a háború pusztítása után, a gazdasági talpra állás nehéz időszakában egységes irányítás alá került az ország teljes villamosenergia-ellátása. A szocialista gazdasági rend központi tervgazdálkodása kiemelt feladatnak tekintette a villamosítás fejlesztését abból a célból, hogy a nemzetgazdaság minden szektora megfelelően legyen ellátva villamos energiával. Ezért egyre növekedő teljesítménnyel és gépnagyságokkal épültek az új, országos célú erőművek.

Az anyagot összegyűjtötte: Talamon Attila

Programjaink a 2009. évi tavaszi félévében:

2009 őszi félév

A Szakkollégium 2009 őszi féléves beszámolója letölthető pdf formátumban erre a linkre kattintva

Mosonyi Emil Emlékfélév

Az Energetikai Szakkollégium a 2009-es õszi félévét az idén Mosonyi Emil életének és munkásságának ajánlja, ezért Mosonyi Emil emlékfélévnek kereszteli.

Mosonyi Emil 1910. november 10-én született, Budán a II. kerületben osztrák és magyar származású szülõk gyermekeként. Az elemi iskola elvégzése és az elsõ világháború után Angliában töltött egy évet, amely igen nagy hatással volt szakmai és emberi fejlõdésére is. Hazatérése után iratták be szülei a budapesti Magyar Királyi Állami Mátyás Király Fõgimnáziumba ahol kitûnõ eredménnyel tanult majd tett érettségi vizsgát 1929-ben. Ezt követõen a család javaslatára a m. kir. József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre felvételizett, korábbi terveivel ellentétben a hídépítés helyett a vízépítés szakon végzett. Diplomáját 1934 június 16-i keltezéssel szerezte meg. Ezt követõen sem szakadt azonban el az egyetemtõl: a vízépítési tanszékre került egy évre tanársegédnek. Késõbb dolgozott az Országos Öntözésügyi Hivatalban, majd a Vízerõügyi Hivatalban, amelynek vezetõje lett , valamint más állami hivatalokban és vállalatokban. 1948-tól elõadó majd 1953 és 1957 között tanszékvezetõ egyetemi tanár a Mûegyetemen. Szakértelmét elismerte mind a Horthy-, mind a Rákosi-rendszer. Az 1956-os forradalomnál a diákok beválasztották az Oktatók Ideiglenes Forradalmi Bizottságába. Beszédeiben mindig a törvényesség betartását és a bosszútól való tartózkodást hangsúlyozza, azonban a megtorlás nála sem maradt el, így 1957-ben eltávolították az egyetemrõl, valamint megfosztották kitüntetéseitõl és levelezõ akadémiai tagságától. A sok megaláztatás után 1964-ben hagyta el Magyarországot, és fogadta el a karlsruhei mûszaki egyetem intézetvezetõi állását.

Munkássága, kitüntetései

Több évtizedes szakmai munkája maradandó nyomot hagyott a vízerõ-hasznosítási, öntözési és vízépítési szakterületeken. 1964-ig több hazai tanulmány készítésében részt vett, amelyeknek témája az volt, hogy hogyan lehetne a hazai folyókat, köztük a Dunát, hasznosítani környezetvédelmi szempontból kedvezõ vízi szállítási útvonalké nt, illetve megújuló energiaforrásként. Az ötvenes években Ő volt a dunai majd a Bõs-Nagymaros vízlépcsõrendszer tervezésének vezetõje, a tiszalöki vízlépcsõ felelõs tervezõje. Kezdeményezésére és irányításával dolgozták ki Magyarország elsõ nagytávlatú Vízgazdálkodási Kerettervét, amely nemzetközileg is úttörõ munkának számított. Az egész világon a legkülönbözõbb egyetemeken tett szert hírnévre, mint a vízerõ és a környezet szakértõje. A világ majd minden országában részt vett völgyzárógátak, csatornák szivattyútelepek kialakításában és építésében, mint tanácsadó vagy tervezõ. A világ minden részében végzett szakértõi munkát, elsõsorban a vízerõ hasznosítás területén. Kutatásai tették lehetõvé a XX. század egyik legnagyobb vízügyi alkotásának, a Duna-Rajna-Majna csatorna különleges hajózsilipjeinek korszerû és gazdaságos kialakítását. A világ négy egyetemén tartott rendszeresen mérnöktovábbképzõ tanfolyamokat. Karádi és Csollány professzorokkal 1957-ben az USA-ban megalakították az International Water Resources Association (IWRA)-t, amely azóta a legsikeresebb világszervezetek egyike. 1990-es évek elején az UNESCO támogatásával megalakította az International Hydropower Association (IHA) nemzetközi tudományos szervezetet is, melynek haláláig tiszteletbeli elnöke. Több nemzetközi egyesület választotta vezetõségébe. 1952-ben Kossuth-díjat kapott. 1953-1957 között az Építõipari és Közlekedési Mûszaki Egyetemen a II. számú Vízépítési Tanszék tanszékvezetõ egyetemi tanára, ugyanebben az idõszakban a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke, az MTA levelezõ tagja volt. 1964-ben a FAO (Food and Agricultural Organisation, az ENSZ egyik szervezete) kérte fel szakértõnek. Magas elismerésre tett szert, mint az ENSZ Élelmezési és Mezõgazdasági Szervezetének szakértõje, segítette a harmadik világ több államának öntözési és vízellátási szükségleteinek ellátását A rendszerváltozás eredményeként Mosonyi Emil 1991-tõl volt az MTA rendes tagja. Az Argentin Tudományos Társaság 1963-ban, a Toulous-i Tudományos és Szépirodalmi Akadémia 1969-ben levelezõ tagjává választotta. A Magyar Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagságát 2004. május 19-én, a Tiszalöki Vízlépcsõ üzembe helyezésének 50. évfordulóján kapta meg. 2006. március 15-én a Széchenyi-díjat - a legmagasabb állami kitüntetést - ítélték oda neki. Két díjat is neveztek el róla. Az egyik nemzetközi, a vízépítés legjobb szakembereinek adják és az elsõt õ kapta. A másikat az új-zélandi Aucklandi Egyetem 1993-ban tiszteletére alapította a legkiválóbb mérnökhallgatóknak a "fenntartható vízerõ" témában. Az International Water Power and Dam Construction szerkesztõsége a folyóirat megjelenésének 60. évfordulója alkalmából összeállítja és 2009. szeptemberi számában közzéteszi annak a 60 személynek a listáját, aki a legtöbb változást hozta a vízenergia iparban a lap megjelenésének hat évtizede alatt. A szakemberek listáját a beérkezett jelölések alapján állítják össze. A világ országaiból a legtöbb jelölést Dr. Mosonyi Emil kapta.

Publikációi

Több mint 200 publikációja jelent meg. Életének fõ mûve a háromkötetes vízerõ-hasznosítási szakkönyve, a Water Power Development, amely az angol mellett magyar, német és kínai nyelven ismegjelent. Kiemelkedõ a mintegy 200 mûbõl álló szakirodalmi tevékenysége.

99 éves korában, 2009 tavaszán hunyt el Németországban.

Hivatkozások:

- Szabó László: Mosonyi Emil élete és munkássága

-Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora; 2006

-www.mernokmuhely.hu

-www.zoldtech..hu

- http://nol.hu/cikk/398278/

Az Energetikai Szakkollégium programjai a 2009/2010. évi őszi tanévben:

Tevékenységeinkkel, rendezvényeinkkel szeretnénk minél szélesebb körben érdeklődést kelteni, éppen ezért szívesen fogadunk minden építő jellegű ötletet, javaslatot a javaslat@eszk.org e-mail címre.